Kedves Világ,
Üdvözlet itt. A leggyönyörűbb az lenne, ha ez lenne az utolsó bejegyzésem, és egy rettenet rövid életpályával rendelkező blogom lenne, ami gyakorlatilag mindössze egy kis picsogásról szól. Legyen így. De ha nem, akkor fergeteges 10 napot fogunk együtt tölteni.
Szóval, nekem nem kenyerem az önsajnálat, és önmagam mások általi sajnáltatása sem, szóval bárhogy is alakul, esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem fogom fullba’ tolni az aggódást és kétségbeesést.
Az ugyanis, nem én volnék. Szeretem a világot színesebbnek látni, mint az átlag. Szeretem a humoros oldalát látni mindennek. Ez nem egyenlő azzal, hogy ne venném komolyan, egyszerűen csak túl rövid ahhoz az élet, hogy ne engedjem meg magamnak, hogy a mosolyt vagy nevetést lássam ott is, ahol amúgy egyáltalán nem gondolnánk, hogy bármi okunk is lenne erre.
Hátha tudok majd példával szolgálni nektek erre.
Ennek az egész blogosdinak egy fontos célja van részemről. Mégpedig az, hogy ebben az ismeretlenekkel és borzadályokkal teli időben, ezzel a vírussal kapcsolatban lássatok valami mókásabbat is, mint a félelem, az aggodalom, a düh. Kicsit olyanná akarom tenni a vírust, mint a Harry Potterben az a bizonyos szekrényből elóbújó, megtestesült félelem (fogalmam sincs, hogy hívták), és amikor viccessé változtatod a gondoltaiddal és kineveted, eltűnik.
Félreértés ne essék, nem szeretném vicc tárgyává tenni ezt a százezrek életét elvevő világjárványt. De értsd jól. Nézzük máshogyan együtt.
P.S.: Jelenleg a tesztem eredményére várok. Szóval folyt.köv. Gyere velem. 🙂
Virág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: